Milyen esetben és hogy kell alkalmazni a behajtási költségátalányt? Olvasói kérdésre Pölöskei Pálné okleveles adószakértőnk válaszolt.

Olvasónk több kérdést tett fel a behajtási költségátalánnyal kapcsolatban. A következőket írta: „A Ptk. módosítása tartalmazza a 40 euró behajtási költség felszámításának lehetőségét. Részletes szabályok ezzel kapcsolatban nem jelentek meg. Van-e nyilvántartási kötelezettség? Milyen összeghatárnál kell/lehet alkalmazni? Kell-e róla számlát kibocsátani, és milyen áfával? Ha a behajtási költség nem hajtható be, mi a teendő?”

A behajtási költségátalány az adós késedelembe esése napjától esedékes, külön erre vonatkozó fizetési felszólítás hiányában jár a hitelezőnek. Számlát nem kell róla kiállítani, áfa nem merül fel. Összege független attól, hogy mekkora a tartozás. Alacsonyabb költségátalányban nem lehet megállapodni, magasabban igen.

A jogosultnak a behajtási költségátalányt akkor kell egyéb bevételként elszámolni, ha azt a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg rendezte a kötelezett [Szt. 77. § (2) bekezdés b) pont], és csak ekkor kell a jogosult könyveiben feltüntetni, követelésként nem kell kimutatni (legfeljebb a nullás számlaosztályban).

Ha nem hajtható be ( de akár más esetben is ), akkor az igényléről lemondhat, elengedheti, illetve a Ptk. 6:46. §-ában rögzített elszámolási sorrendet megváltoztathatja (ami tartalmilag szintén azzal a következménnyel járhat, hogy a költségátalány összegét elengedi). Ezt azonban nem teheti meg a szerződésben.

Tekintettel arra, hogy a jogosult csaka pénzügyileg rendezett behajtási költségátalányt tartja nyilván, a behajtási költségátalányról való lemondást nem kell könyvelnie ( azaz az elengedéskor nem kell rendkívüli ráfordítást elszámolni. )